[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.1985-ben az első Ward/Fontenot-tárgyaláson tett tanúvallomást, és az esküdtek előtt előadta mindazokat a szörnyűséges részleteket, melyeket Smith és Rogers nyomozók adtak Tommy Ward szájába.A tanúvallomása után a nő enyhe ítéletet kapott csekkhamisításért, pedig korábban már kétszer elítélték.Ward és Fontenot a siralomházba került; Terri Holland eltűnt a megyéből.Maga után hagyott néhány kifizetetlen bírságot meg efféléket.Normális körülmények között a hatóságok nem veszik komolyan az ilyesmit.De megkeresték a nőt, és visszahozták.Mivel újabb ítéletek vártak rá, váratlanul meghökkentő hírekkel tudott szolgálni a nyomozóknak.Mint kiderült, amikor a börtönben hallotta Fontenot történetét, Ron Williamson teljes vallomását is volt szerencséje hallani.Micsoda fantasztikus mázli a rendőröknek! Nemcsak vallomást sikerült fabrikálniuk egy álomból – ez volt a kedvenc nyomozói eszközük -, de most itt termett egy újabb börtönbesúgó; a kedvenc eszközök sorában ez volt a második.Holland nem magyarázta el világosan, 1987 tavaszáig miért nem beszélt senkinek Ron vallomásáról.Két év telt el, és egy szót sem szólt.Sosem kérdezték meg tőle, miért rohant Smithhez és Rogershez, hogy beszámoljon Fontenot vallomásáról.Az előzetes meghallgatáson remek produkciót nyújtott.Mivel Ron nem volt a tárgyalóteremben, szabadon kitalálhatott mindenféle meséket.Elmondta, hogy Ron egy alkalommal az anyjával beszélt telefonon, és azt üvöltötte a kagylóba: – Téged is megöllek, mint Debbie Cartert!A börtön egyetlen telefonja a központi irodában volt, a falon.A ritka esetekben, amikor egy elítélt engedélyt kapott, hogy telefonáljon, kénytelen volt ráhajolni a pultra, majd átnyúlni a kagylóért, és aztán mindazok jelenlétében beszélgethetett, akik éppen ott dolgoztak az irodában.Az, hogy egy másik rab kihallgassa a beszélgetést, teljeséggel valószínűtlen, ha nem lehetetlen volt.Terri Holland azt állította, hogy Ron egyszer egy templomba telefonált, és cigarettát kért valakitől, majd azzal fenyegetőzött, hogy porig égeti az egész épületet, ha nem kapja meg, amit akar.Senki sem tudta megerősíteni ezt a vallomást.És nem tettek fel kérdéseket Terri Hollandnek a börtön térbeosztásáról, és az a kérdés sem merült fel: hogyan is kerülhet ilyen közel a férfiakhoz egy női elítélt?Peterson ügyesen irányítgatta a nőt.– Hallotta, hogy Ron Williamson mond valamit arról, hogy mit tett Debbie Carterrel?– Igen, a börtönudvaron beszélt erről – felelte a nő.– Azután, hogy behozták Tommy Wardot meg Karl Fontenotot.– Mit mondott Ron Williamson arról, hogy mit tett Debbie Carterrel?– Hát azt, hogy.Nem is tudom, hogy mondjam.Ron azt mondta, hogy a lány jobbnak tartotta magát nála, ő meg megmutatta neki, micsoda ringyó.– Mondott mást is?– Arra kényszerítette, hogy szeretkezzen vele.de persze ő nem így mondta.Már nem is emlékszem, hogyan.Azt mondta, hogy egy kólás vagy ketchuposüveget dugott a lány fenekébe, a bugyiját meg a szájába, megleckéztette a lányt.Bill Peterson rendíthetetlenül folytatta a rávezető kérdéseket: – Mondott valamit arról, hogy figyelmeztette a lányt, ne ellenkezzen vele?– Igen, már korábban is próbálkozott a lánynál, de az nem akart tőle semmit, mire Ron mondta neki, hogy ne ellenkezzen.– Mivel fenyegette meg? – kérdezte Peterson, elszántan ösztökélve a bizonytalan tanút.– Azzal, hogy megöli.Fölöttébb figyelemre méltó, hogy Bill Peterson, az ügyész, az igazságszolgáltatás hűséges őre, a törvényesség elkötelezett híve, akinek az a feladata, hogy az igazságot kutassa, képes volt ezt a szemetet a bíróság elé tárni.A besúgás fontos része a fizetség.Terri Holland vádalkut köthetett, megmenekült a bajból, és távozhatott a börtönből.Vállalta, hogy havi részletekben törleszti a rá hárult bírósági költségeket, de hamarosan elfeledkezett a kötelezettségéről.Akkoriban kevesen tudták, hogy Terri Holland és Ron Williamson élete valamikor régebben, ha érintőlegesen is, de találkozott egy ponton.Évekkel korábban, amikor Ron Rawleigh-termékekkel házalt Ada utcáin, nem várt szexuális kalandba keveredett.Bekopogott egy ajtón, mire egy női hang azt mondta, jöjjön be.Ron így is tett, és egy Marlene Keutel nevű nő állt előtte anyaszült meztelenül.Úgy tűnt, senki sincs otthon, nem tartott sokáig, mire eljutottak az ágyig.Marlene Keutel mentális problémákkal küszködött, és egy héttel az eset után öngyilkos lett.Ron néhány alkalommal újra megjelent a háznál, hogy árulja a termékeit, de a nőt nem találta otthon.Nem tudta, hogy meghalt.A nő testvére Terri Holland volt.Nem sokkal a kaland után Marlene beszámolt Terrinek, és azt állította, hogy Ron megerőszakolta.Feljelentés nem történt, még csak szóba sem jött.Bár Terri tudta, hogy a testvére őrült volt, mégis azt hitte, hogy Ron felelős a haláláért.Ron már régen elfeledkezett a rövidke és gyors menetről, és fogalma sem volt róla, kicsoda Terri Holland.A tárgyalás előtti meghallgatás első napja Dennis Smith hosszadalmas tanúvallomásával folytatódott.Smith részletesen leírta a bűntény helyszínét, majd a nyomozás menetét.Csak akkor támadt meglepetés, amikor Smith a gyilkos által hátrahagyott, kézzel írott szavakról kezdett beszélni: a körömlakkal falra kapart üzenet a falon, a „Ne keressetek minke, se másat” ketchuppal a konyhaasztalon, és a Debbie hasán, illetve hátán talált, alig olvasható szavak.Smith és Rogers nyomozók úgy gondolták, hogy a kézírásnak meg lehetne találni a gazdáját, ezért négy évvel korábban megkérték Dennis Fritzet és Ron Williamsont, hogy írjanak valamit egy fehér lapra.A nyomozóknak lényegében semmi tapasztalatuk nem volt a kézíráselemzésben, ám, egyáltalán nem meglepő módon, határozottan az volt az érzésük, hogy egyezésre bukkantak [ Pobierz całość w formacie PDF ]