[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.- Castle biztosra vette: ha üt a döntő óra, ebédlője faláról lekapja a fegyverét, hogy megvédje a sivatag szélén oly nehezen megművelt földjét.S nem az apartheid vagy a fehér faj védelmében küzdve hal meg, hanem a sok morgenért, melyet a sajátjának nevezett, s amelyet szárazság és árvíz és földrengés és borjúvész és olyan kígyó pusztított, melyet nem vélt nagyobb fenyegetésnek, mint a moszkitót.- Rougemont is ügynököd volt? - kérdezte Sarah.- Nem, de furcsa módon az ő révén találkoztam először Carsonnal.- Azt is hozzátette volna: „És Carson révén csatlakoztam Rougemont ellenségeihez.” Rougemont azért fogadta fel Carsont, hogy védje az egyik munkását, akit a helybeli rendőrség olyan erőszakos bűnténnyel vádolt, amelyben ártatlan volt.Sarah szólalt meg: - Néha azt kívánom, bárcsak még mindig az ügynököd lennék.Annyival kevesebbet mesélsz most, mint annak idején.- Sohasem avattalak be túlságosan, csak te hitted, holott én a lehető legkevesebbet árultam el, a saját biztonságod érdekében, s abban is sok volt a hazugság.Mint például a könyv, amelyet az apartheidról szándékoztam írni.- Azt képzeltem, Angliában megváltozik a helyzet - mondta Sarah.- Még azt is képzeltem, hogy nem lesz többé titok.- Nagyot sóhajtott, majd hirtelen újra álomba merült, de Castle még jó ideig ébren maradt.Ilyen pillanatokban iszonyú kísértés fogta el, hogy megbízzon benne, mindent elmondjon asszonyának éppúgy, mint az a férfi, akinek futó viszonya van egy nővel, s a viszony végeztével váratlanul a feleségére szeretné bízni az egész szomorú történetet - hogy egyszer s mindenkorra felderítse azt a sok megmagyarázatlan csöndet, az apró füllentéseket, a gondokat, amelyekben nem osztozhattak, és Castle az egyszeri házasságtörővel azonos következtetésre jutott: „Miért izgassam fel, amikor már túl vagyunk mindenen?” - mert őszintén hitt benne, ha csak rövid időre is, hogy túl van a nehezén.2.Castle nagyon furcsán érezte magát, hogy ugyanabban a szobában, amelyet annyi esztendeig csupán Davisszel osztott meg, most a szemközti asztalnál egy Cornelius Muller nevű ember ül - egy sajátságosan megváltozott Muller, egy Muller, aki így szólt hozzá: - Szomorúan értesültem a hírről, amikor visszaérkeztem Bonnból.A kollégájával, sajnos, sohasem találkoztam.de magának nagy megrázkódtatás lehetett.- egy Muller, aki már-már hétköznapi halandóra hasonlított, s nem a BOSS egyik tisztjére, hanem akárki emberfiára, akivel Euston felé a vonaton ismerkedik össze.Meglepte Muller hangjában az együttérző csengés - furcsán őszintének hatott.Angliában - gondolta Castle - egyre cinikusabbak vagyunk az olyan halállal szemben, amely közvetlenül nem érint bennünket, s még ezekben az esetekben is az udvariassághoz tartozik, hogy egy idegen jelenlétében gyorsan felöltsük a közöny álarcát; a halál és az üzlet nem fér meg egymással.De a Holland Református Egyházban, melyhez Muller tartozott, a halál, ahogyan Castle visszaemlékezett rá, még mindig a családi élet legfontosabb eseménye.Castle egyszer Transvaalban részt vett egy temetésen, s nem a gyász maradt meg benne, hanem az alkalom méltósága, vagy még inkább a rítusa.Muller számára a halál társadalmilag fontos esemény, akármennyire is a BOSS tisztje volt.- Nos - felelte Castle -, mindenesetre váratlanul ért.- Hozzátette: - Már utasítottam a titkárnőmet, hogy hozza le a Zairére és Mozambique-ra vonatkozó aktákat.Malawit illetően az MI5-re kell támaszkodnunk, s az ő engedélyük nélkül nem mutathatom meg az anyagukat.- Majd átnézem őket, ha itt végeztem - mondta Muller.Folytatta: - Nagyon jól éreztem magam az otthonukban töltött estén.Találkozhattam a feleségével.- s egy kissé habozott, mielőtt folytatta: - és a fiával.Castle arra számított, hogy ezek a bevezető megjegyzések merőben udvarias bevezetői annak, hogy Muller ismét faggatódzásba kezd, milyen úton jutott el Sarah Swazilandbe.Az ellenség maradjon karikatúra, úgy aztán könnyű biztos távolságban tartani: az ellenségnek nem szabad életre kelnie.A tábornokoknak van igazuk - a kölcsönös karácsonyi üdvözlet nem engedélyezhető a lövészárkok között.Castle megszólalt: - Sarah és én természetesen nagy örömmel láttuk.- Megnyomta a csengőjét.- Elnézést.Fene sokáig piszmognak azokkal az aktákkal.Davis halála kissé megzavarta a rutinunkat.A csengőre egy ismeretlen lány jelentkezett.- Öt perce telefonáltam az aktákért - mondta Castle.- Hol van Cynthia?- Házon kívül.- Miért van házon kívül?A lány jéghideg szemmel nézett rá.- Szabadnapot vett ki.- Beteg?- Nem egészen.- Maga kicsoda?- Penelope.- Nos, akkor legyen szíves megmondani nekem, Penelope, hogy egészen pontosan mit ért azon, hogy nem egészen.- Feldúlt.Ez csak természetes, nem? Ma van a temetés.Arthur temetése.- Ma? Sajnálom.Elfelejtettem.- Hozzátette: - Akkor is, Penelope, szeretném megkapni azokat az aktákat.Amikor a lány kiment a szobából, Mullerhoz fordult:- Elnézést kérek ezért a felfordulásért.Sajátos benyomása támadhat a mi munkamódszerünkről.Őszintén szólva elfelejtettem - ma temetik Davist, és tizenegykor lesz a gyászszertartás.A boncolás miatt késtek vele.A lány emlékezett rá, én elfelejtettem.- Elnézést - felelte Muller -, ha tudtam volna, áttesszük a megbeszélésünket.- Nem a maga hibája.Az igazság az, hogy van egy hivatalos és egy magán előjegyzési naplóm.Ide magát jelöltem be, látja, csütörtök tízre.A magánnaplómat otthon tartom, és biztosan abba írtam be a gyászszertartás idejét.Mindig elfelejtem egyeztetni a kettőt.- Akkor is.elfelejteni a temetést.eléggé furcsa, nem?- Igen, Freud azt mondaná, hogy szándékosan felejtettem el.- Tűzzünk ki számomra egy másik időpontot, és máris elmentem.Holnapra vagy holnaputánra?- Nem, nem.Különben is mi a fontosabb? Remus bácsi, vagy az, hogy a szegény Davisért elmondott imákat hallgassuk? Egyébként hol temették el Carsont?- A szülőhelyén.Kimberley mellett egy kisvárosban.Gondolom, meglepi, ha elárulom, hogy én is jelen voltam [ Pobierz całość w formacie PDF ]