[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Mabel Warren egy másodosztályú hálókocsiban bukkant rá a nyomára.Mr.Savory, állát a felöltőjébe temetve, egyik kezével a pipa fejét markolva, apró, ragyogó szemmel a folyosón elhaladó embereket figyelte.A szemközti sarokban egy lelkész szunyókált.Miss Warren kinyitotta az ajtót, és belépett.A modora nem tűrt ellentmondást; leült, meg se várva, hogy hellyel kínálják.Úgy érezte, hogy most felkínál valamit ennek a férfinak, amit az akar, a népszerűséget, s ő ezért viszonzásképpen nem kap semmit, ami ezzel arányos lenne, így hát nem kell kesztyűs kézzel bánni vele, lépre csalni, hogy fölfedje magát, amivel dr.Czinnernél próbálkozott; büntetlenül sértegetheti, mert a sajtó elég hatalmas ahhoz, hogy eladja a könyveit.– Mr.Quin Savory? – kérdezte, és a szeme sarkából látta, hogy a pap közömbös viselkedése hogy változik tiszteletteljes figyeléssé; szegény hülye, gondolta Mabel Warren, teljesen meg van hatódva egy százezer példányos írócskától; a Clarion kétmillióban jelenik meg, holnap reggelre hússzor ennyien fognak tudni dr.Czinnerről.– A Clarion-tól vagyok.Szeretnék interjút kérni öntől.– Egy kissé meg vagyok döbbenve – szólalt meg állát fölszegve s a felöltőjét húzkodva Mr.Savory.– Fölösleges idegeskednie – mondta gépiesen Miss Warren.Kihúzta a jegyzettömböt a táskájából, s egy fricskával kinyitotta.– Csak néhány szót az angol olvasóközönségnek.Inkognitóban utazik?– Ó, nem, dehogy – tiltakozott Mr.Savory.– Nem vagyok én király.Miss Warren írni kezdett.– Hová utazik?– Nos, mindenekelőtt – szólalt meg ragyogó arccal Mr.Savory, mint akit szórakoztat Miss Warren érdeklődése (ámbár Miss Warren érdeklődése már rég visszatért a Baedekerhez és a ráfirkált geometriai ábrákhoz) – Konstantinápolyba.Azután lehet, hogy Ankarába s a Távol-Keletre.Bagdadba.Kínába.– Útikönyvet ír?– Ó, nem, nem, nem.Az olvasóim regényt várnak.A címe ez lesz: Utazások külföldön.Egy londoni kisember kalandjai.Ezek az országok, ezek a civilizációk – és kezével hatalmas kört írt le a levegőben –, Németország, Törökország, Arábia, nos, ezek alkotják a hátteret a főhősöm, egy londoni trafikos mögött.Érti?– Nagyjából – felelte Miss Warren, miközben sebesen jegyzetelt.“Dr.Richard Czinner, a háborút követő évek egyik legnagyobb forradalmára, útban van hazafelé Belgrádba.Öt évig a világ halottnak hitte, ő azonban ezalatt Angliában tanítóskodott, s várta az alkalmas pillanatot.” De vajon mire? – töprengett Miss Warren.– Mi a véleménye a modern irodalomról? – kérdezte.– Joyce, Lawrence, meg ezek?– Ez is elmúlik egyszer – vágta rá Mr.Savory epigrammatikus tömörséggel.– Ön inkább Shakespeare-ben, Chaucerben, Charles Reade-ben meg az ilyesfélékben hisz?– Ők élnek, és élni fognak – jelentette ki Mr.Savory, hangjában egy árnyalatnyi ünnepélyességgel.– S a bohémek? Nem hisz bennük? Fitzroy Tavern? (“Elfogatóparancsot adtak ki ellene – írta Miss Warren –, de azt nem foganatosíthatták, míg tartott a tárgyalás.Mire a tárgyalás véget ért, dr.Czinner eltűnt.A rendőrség minden állomást figyeltetett, minden autót megállított.Nem csoda, ha gyorsan elterjedt a pletyka, hogy dr.Czinnert a kormány ügynökei meggyilkolták.”) – Ön ugyebár nem hiszi, hogy egy művésznek feltétlenül idétlenül kell öltöznie, nagy fekete kalapot, bársonyzakót meg mit tudom én, mit kell hordania?– Azt hiszem, ez végzetes hiba – közölte Mr.Savory.Mostanra egészen megnyugodott, és míg beszélt, titokban a papot figyelte.– Nem vagyok költő.A költők individualisták.Úgy öltözködnek, ahogy nekik tetszik; ők csak saját maguktól függnek.A regényíró rá van utalva a többi emberre; ő az a fajta átlagember, akinek megadatott a kifejezés hatalma.A regényíró amolyan kémféle, tetszik érteni? – tette hozzá olyan hanghordozással, mint egy trafikos.– Szóval látnia kell mindent, anélkül hogy észrevennék.Ha az emberek felismerik, akkor nem beszélnek, akkor csak teszik magukat előtte, ő meg képtelen lenne kitalálni a dolgokat, tetszik érteni? – Miss Warren ceruzája száguldott a papíron.Most, hogy Mr.Savoryt sikerült beindítani, ő már gyorsan gondolkozhatott: nincs szükség további kérdésekkel zaklatni a mestert.A ceruzájával értelmetlen jeleket rajzolt, nagyjából gyorsírás jelekre emlékeztettek, hogy Mr [ Pobierz całość w formacie PDF ]