[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Érti ugye, hogy nemcsak a maga javát akarom, amikor magamra vállalom az egészet, hanem a magamét is.Jó darabig mozdulatlanul ült, aztán egyszer csak fölengedett a merev kéztartása.— Komolyan gondolja ezt, Ches? Tényleg azt fogja mondani, hogy maga volt a tettes?— Igen.Nagyot sóhajtott.— Hát ha biztos benne, hogy.— Biztos vagyok benne.Hátravetette haját a válláról.A homlokát ráncolta.Nem látszott rajta a várt nagyfokú megkönnyebbülés.— A kocsijában hagytam a fürdőruhámat, Ches.Valamelyes csalódottságot éreztem.Azt hittem, legalább meg fogja köszönni, hogy kihúztam a csávából.— Semmi baj - mondtam.- Mihelyt maga elmegy, megnézem a kocsit.És amikor legközelebb meglátogatom magukat, magammal viszem a fürdőruháját.Megnedvesítette az ajkát a nyelve hegyével.— Nem mehetnénk el érte most? - érdeklődött.— Majd ha megtekintem azt a kocsit, akkor.— De én most szeretném!Akkor jöttem rá, miért makacskodik.Ha a rendőrség megtalálja a Cadillecet és benne a fürdőruhát, megállapíthatja, hogy kié az a ruhadarab.— Rendben van - bólintottam.- Várjon meg itt.Elmegyek érte.— Szeretnék magával menni.— Jobb, ha nem jön.Nem lenne jó, ha együtt látnának minket.— De mégis.— Mi az, Lucille? - csodálkoztam.— Nem bízik bennem? Azt hiszi, talán nem adom oda a fürdőruháját? Nem nézett a szemembe.— Nagyon fontos nekem, hogy.- kezdte.— Persze.De az is fontos, hogy ne lássanak bennünket együtt.Megyek és elhozom.Fölállt.— Magával megyek, Ches.Nehezemre esett uralkodni fokozódó haragomon.Sarkon fordultam és kimentem a hallba.Lucille utánam.— Várjon meg itt - mondtam.- Hozom a kocsit.Ott maradt a legfelső lépcsőfokon, én pedig bementem a garázsba, aztán kimanővereztem a Pontiacot az útra.Kiszálltam.Alaposan körülnéztem.A láthatáron egy lélek se.— Jöjjön - intettem.Lerohant a lépcsőn, majd tovább az ösvényen, és bemászott a kocsiba.Én meg beültem melléje, és vezettem vagy négyszáz métert; máris ott voltunk Seaborne házánál.Mindketten kiszálltunk.Én mentem elöl.Megindultam a kocsifeljárón a garázs felé, de egyszer csak földbe gyökerezett a lábam.Lucille is megállt mellettem.A garázs ajtaja félig nyitva! Előző éjszaka bezártam az ajtót, efelől nincs kétség.— Mi az, Ches? - kérdezte Lucille érdes hangon.— Várjon meg itt - szólítottam fel, és futva tettem meg a garázshoz vezető mintegy húsz métert.Belöktem az ajtót, benéztem.A Cadillac ott állt.Az éles napfényben sokkal rondább volt a behorpadt sárhányó és a törött lámpa, mint előző este, az elemlámpa fényénél.Megvizsgáltam a szárnyas ajtó zárait.Végigfutott a hideg a hátamon, amikor észrevettem, hogy valaki alaposan meghajlította őket.A nyomok feszítővasra utaltak.Lucille addigra odaért mellém.— Mi van?— Valaki járt itt.— Kicsoda? - kérdezte, visszafojtva a lélegzetét.— Honnan tudnám?— Gondolja, hogy a rendőrség? - ragadta meg a karomat.— Nem.Ha a rendőrség lett volna, akkor már eljöttek volna értem.Hisz ott a nevem a kocsivezetői igazolványon.A műszerfalnál.— És a fürdőruha, Ches?— Hová tette?— Hátra.A kocsipadlóra.Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját, lenéztem.A fürdőruha nem volt ott.Odafönn repülőgép zümmögött; más hang nem hallatszott.Mintha órákig tartott volna a csend.Ott álltam az autónál, s dermedten néztem az üres hátsó ülést meg a padlót.— Mi van? - érdeklődött vékony hangon Lucille.— Nincs itt - fordultam feléje.— Ott kell lennie! - Tágra nyíltak a szemei.- Hadd nézzem! Utat engedtem néki, ő pedig végigfürkészte a terepet.— Ott kell lennie - motyogta.Beszállt a kocsiba, s az ülés alatt matatott.— Biztos, hogy nem hagyta a strandon?— Persze hogy biztos - válaszolta élesen.- A kocsi padlójára tettem.Kiszállt.Tekintetében a pánik jelei.— Talán a csomagtartóba tette - mondtam.Hátramentem, fölcsaptam a csomagtartó fedelét, benéztem.Nem volt ott semmiféle fürdőruha.Becsuktam a csomagtartót.— Mit csinált a fürdőruhámmal? - vont kérdőre.Megdermedtem.— Hogy érti ezt? Semmit! Azt se tudtam, hogy a kocsiban hagyta!— Hazudik! Magához vette és eldugta!— Hogy mondhat ilyet?! Mondtam már: azt se tudtam, hogy a kocsiban hagyta [ Pobierz całość w formacie PDF ]