[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Még egy próbát akarok tenni – mondta Stockstill.Tudta, hogy hiábavaló, de nem tehetett mást.– Rendben?– Igen.Rendben.– Dangerfield még él?– Él.Tudnám, ha meghalt volna.– Hoppy odébb gurult, hogy beléphessen.– Fent kell hogy legyen.– Mi történt? – kérdezte tőle Stockstill.– Egész éj el fent voltál?– Igen.Tanultam ezt-azt.– Hoppy homlokát ráncolva gurult előre.– Nem könnyű – mondta elgondolkodva.– Azt hiszem, az a szén-dioxid-terápia rossz ötlet volt, így belegondolva – ült le doktor Stockstill a mikrofonhoz.– Ezúttal a szabad asszociációt próbálom meg vele.Már ha rá tudom venni.A fokoméliás gurult-gurult, majd nekiment az asztal sarkának.– Véletlen volt, bocsánat.Nem akartam.– Olyan más vagy ma – jegyezte meg Stockstill.– Én ugyanaz vagyok: Bill Keller – felelte a fokoméliás.– Nem Hoppy Harrington.– Jobb hosszabbítójával a sarokba mutatott.– Az Hoppy.Mostantól.A sarokban egy száradt, tésztaszerű, alig tízcentis tárgy hevert, szája üres kiáltásba merevedett.Volt benne valami emberszerű.Stockstill odament és felvette.– Az voltam én – mondta a fokoméliás –, de éj el elég közel kerültem, hogy cseréljek.Hoppy küzdött, de félt, így le tudtam győzni.Embereket utánoztam.A lelkésznél nem bírta tovább.Stockstill csak forgatta az aszott homunkuluszt, nem szólt semmit.– Tudja kezelni a rádiót? – kérdezte a fokoméliás.– Mert én nem.Próbáltam, de nem megy.A villanyt már tudom, egész éj el gyakoroltam.– Odagurult a falhoz, hosszabbítójával megfogta a kapcsolót, és fel-le kapcsolta.Stockstill nézte-nézte a halott, apró alakot a kezében, majd nagy sokára azt mondta: – Tudtam, hogy nem marad életben.– Egy darabig igen.Egy óráig.Az elég jó, nem? Azalatt egy darabig bagoly volt.Nem tudom, az számít-e.– Hm.Kapcsolatba kell lépnem Dangerfielddel – parancsolt magára doktor Stockstill.– Bármikor meghalhat.– Igen – bólogatott a fokoméliás.– Elvegyem? – Kinyújtotta a hosszabbítóját, Stockstill pedig beletette a homunkuluszt.– A bagoly megevett engem.Az nem tetszett, de a szeme jó volt.A szemét szerettem használni.– Igen – mondta doktor Stockstill merengve –, a bagolynak rendkívül jó a látása.Nagy élmény lehetett.– Nem akarta elhinni, hogy a kezében tartotta azt a dolgot.Ugyanakkor nem annyira különös; a foka csak pár centire mozdította el Billt, annyi is elég volt.Mi ez ahhoz képest, amit doktor Bluthgelddel tett? Utána elvesztette Billt, mert a nővére testéből kiszabadulva az egyik anyagból a másikba került.És végül megtalálta a fokát, és annak a testébe szállt bele.Egyenlőtlen csere volt.Hoppy Harrington vesztett többet; a test, amit a sajátjáért kapott, pár percet tarthatott.– Tudta, hogy Hoppy feljutott a műholdra? – kérdezte Bill Keller akadozva, mintha még alig tudná irányítani a foka testét.– Mindenkit felizgatott ott lent, éj el felébresztettek, és el kellett mondanom Edie-nek.Így kerültem ide – tette hozzá buzgó arckifejezéssel.– És most mihez akarsz kezdeni?– Meg kell szoknom ezt a testet.Súlyos, érzem a gravitációt.Megszoktam a lebegést.És tudja, ez a hosszabbító remek.Már most sok mindent tudok velük csinálni.– A hosszabbítók gyorsan mozogtak, megérintettek egy képet a falon, a rádió irányába böktek.– Meg kell találnom Edie-t.El akarom neki mondani, hogy jól vagyok.Biztos azt hiszi, meghaltam.Stockstill bekapcsolta a mikrofont:– Walter Dangerfield, itt doktor Stockstill Nyugat-Marinból.Hall engem? Ha igen, válaszoljon.Szeretném folytatni a terápiát, amit múltkor elkezdtünk.– Elhallgatott, aztán megismételte.– Sokat kell próbálni – mondta a foka, őt nézve.– Egyre nehezebb, mert Dangerfield gyengül.Talán fel sem tud már állni.És nem értette, mi történt, amikor Hoppy átvette az irányítást.Stockstill bólintott, megint lenyomta a mikrofon gombját, és újra próbálta.– Elmehetek? – kérdezte Bill Keller.– Megkereshetem Edie-t?– Igen – dörgölte a halántékát Stockstill.Összeszedte a gondolatait, és azt mondta:– Vigyázz, mit csinálsz.Többet talán nem tudsz testet cserélni.– Nem is akarok.Ez jó, mert most először nincs itt más, csak én.– Bill magyarázatként hozzátette: – Úgy értem, magam vagyok, nem másnak a része.Persze váltottam már máskor is, de abba a vak izébe… Edie becsapott, nem volt jó.Ez most más.– A foka sovány arca mosolyra húzódott.– Csak vigyázz – intette ismét doktor Stockstill.– Igen, uram – felelte a foka illedelmesen.– Próbálok.A bagollyal pechem volt, de nem a saját hibámból, mert nem én akartam, hogy lenyeljen.A bagoly akarta.Ez viszont a te ötleted volt, gondolta doktor Stockstill.Itt a különbség, látom én.És nagyon fontos különbség.Beleszólt a mikrofonba:– Walt, itt doktor Stockstill.Próbálom elérni.Azt hiszem, sokat segíthetünk, hogy átvészelje, ha azt teszi, amit mondok.Szabad asszociációval talán el tudjuk érni a feszültség gyökerét.Ártani mindenesetre nem árthat.Azt hiszem, ez is eredmény.A hangszóróból csak statikus zörej hallatszott.Reménytelen?, töprengett Stockstill.Érdemes folytatni?Megint lenyomta a mikrofon gombját.– Walter, aki elbitorolta a hatókörét a műholdon, már halott, miatta nem kell aggódnia [ Pobierz całość w formacie PDF ]